Susan Sontag
író, esztéta
Susan Sontag amerikai író, esszéista, a múlt század egyik nagy hatású gondolkodója 1933. január 16-án született New Yorkban, és 2004. december 28-án hunyt el.
Munkásságát számos díjjal, kitüntetéssel ismerték el. 1999-ben megkapta a francia Művészeti és Irodalmi Rend parancsnoka kitüntetést, 2000-ben az amerikai Nemzeti Könyvdíjat. 2001-ben a Jeruzsálem-díjat, 2003-ban a frankfurti könyvvásáron a német könyvszakma békedíját vehette át, s ugyanebben az évben kapta meg az Asztúria Hercege-díjat.
Első regénye 1963-ban jelent meg A jótevő címmel. Az 1964-es Jegyzetek a Campről című munkájában megfogalmazta a „szellemi rágógumizás” máig érvényes elvét, mely szerint a tömegkultúra szent ereklyéi „olyan csúfak, hogy már szinte szépek”. Ugyanezt a gondolatkört folytatta két évvel később az Értelmezés ellen című tanulmányában. 1968-ban Hanoiba utazott, ekkori írásaiban hevesen kritizálta az Egyesült Államok vietnámi politikáját.
Sontag rövid idő alatt a New York-i értelmiségi közélet egyik legérdekesebb egyénisége, feminista ikon lett. Szerelmi élete is társasági téma volt, mert soha nem titkolta biszexualitását, bevallása szerint kilencszer volt szerelmes, ebből ötször nőbe, tizenöt éven át tartott kapcsolatuk a fotográfus Annie Leibovitz-cal.
Sontag az 1970-es évek elején kezdett fényképezéssel foglalkozni. Esszésorozatban elemezte, vajon betöltik-e a képek rendeltetésüket, tényleg az igazságot, a valóság egy szeletét ábrázolják-e? Az 1977-ben megjelent A fényképezésről című esszékötetének érdekessége, hogy illusztrációk nélkül, mégis izgalmasan tárgyalja ezt az alapjaiban látványon alapuló témakört.
Tizenhét könyve között regények, novellák, színművek, irodalomelméleti írások egyaránt szerepelnek, de igazi nemzetközi ismertséget a társadalmi előítéletekről, illetve a tömegkultúra jelenségeiről írt, gyakran provokatív esszéivel szerezte.
Ha önmagáról írt, mindig zárkózott volt, életéről csak bizonyos távolságtartással vallott. Még bírálóit is elkápráztatta szellemességével, ha valamiről megváltoztatta a véleményét, azt is stílusosan és meggyőződéssel tette.
Magyarországon talán legismertebb művei a Vulkán szerelmese és az Amerikában című regények, illetve A betegség mint metafora és A Szaturnusz jegyében című esszégyűjtemények.
