A színszörny segít iskolába menni

Az utóbbi időben egyre több olyan kötet jelenik meg a hazai gyerekkönyvpiacon, amely az érzelmi intelligencia fejlesztését segíti. Az alapvető érzelmek megismerése és megfelelő kezelése hozzájárul ahhoz, hogy a gyerekek jól érezzék magukat a bőrükben és könnyebben kapcsolódjanak a környezetükben található személyekhez, legyen az felnőtt vagy hasonló korú gyerek.

Ebben a témában alapműnek számít Anna Llenas A színszörny című meséje, melyben egy kislány és egy kedves szörnyfigura történetén keresztül ismerhetik meg az óvodáskorú gyerekek az érzelmeket. Az első oldalon azt láthatjuk, hogy a színszörny össze van zavarodva, mert az érzelmei összekuszálódtak – ezt jelzi, hogy a bundája is összevissza színű. A barátja, Emma azt javasolja, hogy válasszák külön a színeket és tegyék őket egy-egy kis üvegbe, hogy jobban meg lehessen őket vizsgálni. Így egyenként nekiállnak megfigyelni az érzelmeket. A katalán sztárszerző gyerekrajzokhoz hasonló, kollázstechnikával készült illusztrációi egyszerre humorosak és művésziek. A Kutasy Mercédesz fordításában megjelent rövid szövegekkel együtt remekül közvetítik azt a hangulatot, amely az adott érzelemre jellemző. Az örömnél például, amihez a sárga szín kapcsolódik, minden ragyog: a kerek formák lehetnek akár csillagok, virágok, a napsugár, vagy bármi, ami a fénnyel összekapcsolható. A sárga madarak és levelek között táncra perdülő, nevető színszörny pedig további asszociációkat rejt: a barátságban, a természet szépségében, a közösen átélt élményekben rejlő örömöt juttatja eszünkbe. A kötet kiváló lehetőséget nyújt arra is, hogy az óvodában csoportos foglalkozás keretében beszélgetés induljon az érzelmekről. A gyerekek személyes élményeik megosztásával közelebb kerülnek saját érzelmeik megismeréséhez.

A sorozat második részében a színszörny iskolába megy. Ez minden gyerek életében meghatározó és egyben megterhelő időszak, hiszen nagy változás történik: új szabályoknak kell megfelelni egy új helyen, új közösségben. A színszörny iskolás lesz című kötetben rengeteg olyan téma kerül terítékre, amelyet kibontva és megbeszélve választ kapnak a gyerekek az őket feszítő kérdésekre. A legszorongatóbb kérdés nyilvánvalóan az, hogy mi is az az iskola? A bizonytalanság érzését itt is a színszörny bundájával, pontosabban annak tarkaságával jelzi a szerző-illusztrátor. Ha nagycsoportosoknak olvassuk fel a kötetet, érdemes megkérdezni a gyerekeket, hogy ők hogyan képzelik az iskolát? Akár le is rajzoltathatjuk velük. A válaszokból egyértelműen kiderül majd, hogy ki az, aki szorong, és ki az, aki már alig várja, hogy iskolás legyen. A szorongás csökkentésére mindig jó eszköz a humor, érdemes megmutatni a gyerekeknek, hogy a színszörny miket gondolt az iskoláról: varázsfelhő és dzsungel.

És vajon mi kerül majd a vadiúj iskolatáskába? Ez is remek lehetőség, hogy a gyerekek elmondják, ők mit szeretnének magukkal vinni. Ebből is sok minden kiderülhet. Mivel tapasztalatuk még nincs az iskoláról, nyilván a kedvenc játékaikat, illetve az előre nem látható veszélyek elkerülése végett többféle védőfelszerelést tartanának fontosnak. Ahogy a színszörny is például denevérriasztót, védősisakot és biztos, ami biztos, lézert vinne magával. Szerencsére Emma elmondja neki, hogy ezekre semmi szükség, elég egy füzet (persze, színszörnyes) és pár apróság.

A beilleszkedés sem egyformán könnyű mindenki számára. A közös éneklés, zenélés, a bábozás és a mesélés mind-mind segítenek abban, hogy a gyerekek a sok kihívást tartogató tanuláson kívül is megtapasztalják, hogy milyen jó együtt lenni, együtt örülni, vagy éppen történeteket hallgatni közösen. Nem véletlen, hogy ilyenkor a színszörny sárga lesz, ami az öröm színe. Amikor a kötetben ideérünk, beszélgethetünk a gyerekekkel arról, hogy ők szoktak-e esténként mesét hallgatni, ha igen, mit, van-e kedvenc meséjük, mesehősük. Akár egy közös mesét is alkothatunk, a kezdő mondattal elindítjuk a történetet: A színszörny reggel jókedvűen ébredt fel…, a gyerekek pedig folytathatják kedvük szerint. De megnézhetjük alaposabban, hogy melyik meséről van szó a könyven: a tanító néni a három kismalacról szóló népmesét adja elő éppen – ezt is feleleveníthetjük a gyerekekkel, akár bábozás vagy szerepjáték formájában is. 

A közös kreatív feladatok növelik a csoportkohéziót, az együttlét ilyenkor összekapcsolódik az alkotás örömével. Ugyancsak örömforrás a közös játék, főleg, ha kint, a természetben, az udvaron lehet játszani, futkosni szabadon. A színszörny bundája is zöldessárgára változik, ami – ahogy azt az első kötetből megtanulták a gyerekek – a nyugalom és az öröm színe. Az udvaron hintázás önmagában is örömforrás, de meg kell tanulni azt is, hogy ha más is szeretné kipróbálni a hintát, akkor át kell adni. Egy újabb téma, amit a kötet kapcsán meg lehet beszélni a gyerekekkel: az egymásra figyelés fontossága, az irigység, esetleg harag, düh kezelése, leküzdése.

A színszörny iskolás lesz | Anna Llenas könyve az iskolakezdésről

Vásárlás most

A megfelelő mosdóhasználat és étkezés is szóba kerül a kötetben, persze játékos, vicces formában. Aki iskolába készül, még lehet, hogy alszik délutánonként, ahogy a színszörny is besurran az ovisok közé, hogy kicsit szunyókáljon. A horkolása viszont felébreszti az édesdeden alvó gyerekeket. A humor az egyik legfontosabb és legjobban működő kulcs a gyerekekhez – Anna Llenas jól tudja ezt – a színszörny mindig meg tudja nevettetni az ovisokat, miközben azonosulni is könnyen tudnak vele.

Alvás után egy kis testmozgás következik, majd ismét közös alkotás – ezúttal rajzolás. A torna kapcsán érdemes a gyerekekkel egy hosszabb, átmozgató gyakorlatot csinálni – akár szoborjátékot, melyet lehet úgy játszani, hogy egy-egy érzelemhez kapcsolódó mondatot mondunk, és nekik ki kell találniuk, hogy az adott érzelemnek milyen testi megnyilvánulásai vannak, és azt kell bemutatniuk. De lehet valamilyen körtánc is, a lényeg, hogy kicsit mozogjunk. Végül megkérhetjük őket, hogy rajzolják le a saját színszörnyüket, aki segít majd nekik iskolába menni, hiszen most már mindent tud róla. Erre lehetőség van a kötet végén is, de csoportban külön papírra érdemes alkotni, és így otthon, a gyerekszoba falát is fel lehet vele díszíteni.