Vélemény-mozaikok

író

Kedves Olvasóim! Szeretném megosztani veletek, mennyire lelkesedem az alábbi könyvért. Gerevich József pszichiáter, író nagyívű, csodálatos munkája, hatalmas tudásanyag és művészetpszichológiai reflexiók, alkotások és háttértörténetek, s egy rendkívüli komplexitású és érzékenységű perspektíva tárul fel művészekről, művekről, a mögöttük rejlő emberről, s az embert mozgató láthatatlan erőkről, indulatokról, feszültségekről, amik alkotásaikban keresnek feloldozást, nyugvópontot, lehorgonyzást.
Itt olvasom József Attila erőteljesen felszakadó sorait is a mamáról: “De mégis eltörte rajtam a seprűt. És most azért akarok gazdag lenni, hogy kimenjek a temetőbe, és kiássam a sírt körmömmel, és szétverjem a koponyáját.”
Lenyűgöz az ismeretek szerteágazó rendszere és lélektani összefüggései, amelyeket az író e sűrű albumba hosszas és elmélyült munkafolyamattal egybegyűjtött, művészetterápiával foglalkozó szakembereknek felbecsülhetetlen értékű mű, és mindazoknak, akik a művészetet nemcsak l’art pour l’art, hanem azon túlmenően is, sőt: önmagukra vonatkoztatva is látni, érezni, értelmezni szeretnék.
Külön öröm és büszkeség számomra, hogy József “szellemi szövetségesnek” nevezett nekem szóló dedikációjában, s ez részemről is hasonlóképpen van, amellett, hogy osztom a művészet és terápia együttes erejébe vetett hitet, Gerevich József egyike azon alkotóknak és segítő szakembereknek ma Magyarországon, akiket szakmailag követendőnek és emberileg is hitelesnek tartok; nagy szeretettel ajánlom figyelmetekbe.

meseíró

Azt hiszem, ahány könyv, annyiféle olvasási mód. Mese regénynél felcsapja az ember az első oldalt, és belekezd. Több mesét tartalmazó könyvnél már nem biztos. Gyermekkoromban kapható volt a Minden napra egy mese című vaskos gyűjtemény. Nekünk is ott sorakozott a polcon. Édesanyám elkezdte az első mesénél és haladt szépen egymás után. Mondanom sem kell, jó néhány mese alig volt fél oldal. Meglehetősen igazságtalannak éreztem. A türelemnek is híján voltam, így néhány nap után elővettem a könyvet, és gyenge első osztályos olvasási tudásommal nekifogtam a tartalomjegyzék átolvasásának.
Emlékszem, hosszasan gondolkodtam a címeken és bekarikáztam, ami tetszett vagy/és izgalmasnak, érdekesnek tartottam na, meg kellően hosszúnak. Anyukámnak pedig addig magyaráztam, míg végül beleegyezett, hogy a bekarikázottak kerüljenek előre.
A tartalomjegyzék átolvasása azóta is megmaradt. Kiegészült a függelékkel és a betűrendes útmutatóval. Amikor kézbe veszek egy könyvet, ezek az elsők amiket átnézek és ezek alapján választom ki, hogy mit kezdek olvasni az olyan könyvekből, amik információkat, ismereteket, érdekességeket, adnak át.
Néhány hete "összefutottam" Dr. Gerevich József Szemfényvesztő művészet című könyvével.
Egy másik írása korábban már megszólított, amit szinte letehetetlennek éreztem, így a Szemfényvesztő művészetet sem hagyhattam ki. Természetesen a tartalomjegyzékkel kezdtem, majd jött a betűrendes útmutató. Szinte világított néhány cím: Pán Péter, Nyúl Péter, Micimackó, Kisherceg és még sorolhatnám.
A könyv beszerzése előtt váltottam néhány sort a szerzővel, és Gerevich Úr előrebocsátotta, hogy véleménye szerint szeretni fogom a Szemfényvesztő művészetet. Igaza lett. Természetesen nem azért, mert a mesékről, meseírókról is szó esik.
A könyv hihetetlen átfogó, széles spektrumú, nagy ívű munka. Több ponton gyöngyszemekként fűzi fel ugyanarra a láncra a meseszerzőket és munkáikat képzőművészeti alkotókkal és alkotásaikkal, megvilágítva ezzel lényes összefüggéseket.
A mesék és meseszerzők épp oly méltó helyet kapnak könyvében, mint a művészetek bármely területén alkotó művészek és alkotásaik. Meghatóan alapos és egyben rendkívül érdekes, ahogy számos gyermektelen szerző esetében vizsgálódásának tárgyát, a gyermektelenség okait áthelyezi a gyermektelenség és a gyermekkönyvek közötti összefüggésekre. Ennek kapcsán nyújt bepillantást Andersen, Weöres Sándor, Saint-Exupéry, L. Carroll életének alig vagy egyáltalán nem ismert részleteibe.
Olyan részletekbe, amik megmagyarázzák a mesék vágyteljesítő szerepét a szerzők életében, mert a meséknek bizony ilyen szerepe is van.
Szeretettel ajánlom Dr. Gerevich József Szemfényvesztő művészet című könyvét mindazoknak, akik a művészeteket érteni szeretnék.

belsőépítész, lakberendező

Drága Doktor Úr! Hétvégén megkaptam ajándékba a Szemfényvesztő művészetet. Most olvasom. Egyszerűen lenyűgöző, hihetetlenül izgalmas mű, hatalmas munka. Szívből gratulálok! Tisztelettel és szeretettel gondolok önre. 

​

író

Tegnap hihetetlen és váratlan öröm ért: megkaptam a világ legjobb barátnőitől a régóta vágyott művészetpszichológiai kötetet, vagyis a “Szemfényvesztő művészet” című albumot, amit Dr Gerevich József pszichiáter írt.

Elképesztően gazdag és izgalmas ismeretanyag, annyi érdekes információ, hogy csak győzze az ember befogadni… Mindez a legmagasabb esztétikai minőségben. Kézben fogni is csoda.

Drága Tanár úr, köszönöm itt is ezt az értékes ajándékot és a megtisztelő ajánlást; nagyon nagy becsben lesz tartva.

​

színháztörténész, író (Retro Irodalom)

Tisztelt Gerevich doktor!

Végre elolvashattam a Szemfényvesztőket, nagyon vártam a könyvet, és lám, igazam lett: azt kaptam tőle, amit reméltem! Megnyugtatott, hogy 82 éves koromra fogadjam el végre, hogy nem lettem író, pedig eszmélésemtől fogva végigírtam az életemet. De a kudarcaimat és írásvágyamat nem tudtam évtizedeken át összeegyeztetni, tétova hárítások, időnkénti felhorkanások után reméltem, végleg elaludt bennem a publikálás szurkapiszka vágya.

A Szemfényvesztő betűi után rájöttem, nem érdekel már a kérdés, író vagyok-e vagy dilettáns, s annak is milyen, de amit írtam, ne vesszen már el a semmibe! Létrehoztam hát a Facebook-on a „Retro Irodalom” oldalt, és ebben hetente közzéteszek egy válogatást az életművemből, lássa, aki akarja, ne legyen már rejtve végleg! Amíg még lélegzem, töltöm az oldalt. Fél évszázad körmölése vár közszemlére.

Élveztem nagyon a lehántott leplek alól felragyogó igazságokat! A könyvét, minden szavát! És minden kérdésére magamba nézve válaszoltam, s így magamat a hiú dicséretre vágyók és a bátortalan feltárulkozók közé soroltam. Rájöttem arra is, személyiségem kontúrtalan, határozatlan volta miatt nem világmegváltásra születtem. A megváltandó világ én magam vagyok. Azért írok, hogy a szavakkal halhatatlanná tegyem magamat, a mába rögzítsem elfolyt élményeimet, gondolataimat, hangulataimat, igaz, transzponálva-bujkálva, mert sosem mertem vállalni magam kendőzetlenül. Akkor most, az életem végén előállok.

Nem érdekel a minősítés. Hátha igaza lesz kedves néhai barátnőmnek (s itt egy kérdőjel: nem ismerjük-e egymást valahogy a Zomboryak révén?), Hecinek, amikor azzal vigasztalt, hogy „Majd posztumusz, Mariskám, majd posztumusz felfedeznek!”

Lassan a „poszt” aktuálissá érik, s akkor mi a fenét izgulok én a 82 esztendőmmel, és a még mindig feltörő készségemmel, ha emlékek és papírlap (most már ugyan komputer) összetalálkozik az agyamban? Ez nyilván nem alkotásvágy, hanem egyfajta rögzítésvágy, mielőtt eltűnök véglegesen.

Köszönetem nyilvánítása elég hosszúra sikeredett. Sajna, inkább magamról írtam, mintsem okos méltatást a könyvről, ezért bocsánat! Nyilván megérti, nem vagyok én arra méltó...

Már csak az van hátra, hogy erősen higgyem, el is olvassa.

Hálával s örömmel üdvözlöm

Bódis Mária