Anna Banti - Artemisia című lélektani regényét 2024. november 8-án mutattuk be a Szépművészeti Múzeum kiállítóterében. Az esemény különlegességét adta az a tény is, hogy szinte karnyújtásnyi távolságban zajlott a Szépművészeti Múzeum ritka kincsétől, Artemisia Gentileschi Jáhel és Siséra című emblematikus festményétől.
Az 1947-ben megjelent, és a XVII. századi női festőt összefonódó sorsukon át életre keltő Anna Banti-mű eképp hazatalált, hiszen - Susan Sontag előszavával és Vígh Éva kísérő tanulmányával - végre, közel 80 év várakozás után megjelent magyarul is, mégpedig éppen ezzel a festménnyel a címlapján. A regény magyar fordítását Lukácsi Margitnak köszönhetik az olvasók.
Az alábbiakban Visky András író, dramaturg a bemutatóra megfogalmazott, személyes perspektívájú gondolatait olvashatják a kötetről:
„Számomra ez egy különlegesen fontos esemény és azt remélem, hogy sokak számára az lesz, hiszen Anna Banti regényét akkor fedeztem fel, amikor Artemisiáról írtam egy darabot, Artemisiához pedig Caravaggio-n keresztül jutottam el. Nagyon megérintett Artemisia szabadságvágya és harca a saját személyisége visszanyeréséért.
Egy egészen különleges tehetségű festőről van szó, akiben az első professzionális festőnőt, nőfestőt tiszteljük, aki túl tudott jutni azon az elképesztően nagy hatáson, amit Caravaggio kifejtett a maga korában. Nem egyszerűen caravaggista volt, hanem egy öntörvényű művész. De ehhez önmagán keresztül jutott el, azt példázva, hogy lehet, hogy a tehetség nem elég, – egy szélsőségesen nagy tehetség sem biztos, hogy elég – de fontos kiindulópont lehet, amennyiben az ember tud önmagán dolgozni. Ez történt vele és a regény tulajdonképpen ezt a párhuzamos önkeresést vizsgálja és tárja fel, hiszen Anna Banti, aki álnéven írja ezt a regényt, belehelyezkedik egy történetbe, hogy felárja önnön veszteségeit, hiszen a regény kéziratának az első változata a második világháborús bombázások idején eltűnt, megsemmisült. Bantinak újra kellett kezdenie az életét és nagyon izgalmas látni azt, hogy nem sajnálkozik efelett – egyébként is,
az önsajnálat tilos, az önsajnálat útján nem lehet önmagunkhoz eljutni, csak eltávolodni attól az identitástól, ami bennünk rejtőzködik és ami nagyon is egyedi.
A gondolatmenetnek nincs vége: a videóban folytatódik!
Nézze meg a teljes videoüzenetet!
"Nagyon nagy örömömre szolgálna, ha a magyar olvasók felfedeznék maguknak ezt a regényt, mert ez egy nagyon jelentős könyve a múlt század második felének, azt is mondhatnánk, hogy mintegy ezzel indult a háborús szörnyűségek, elmagányosodások feldolgozása és erre a regényre ilyen értelemben is tekinthetünk.
Sok szerencsét és sok boldog olvasót kívánok a könyvnek és köszönöm azoknak, akik lehetővé tették, hogy ez a könyv megjelenhessen Magyarországon."
A kötet már a könyvesboltokban és a webshopon is elérhető:
■
Comments